Találjuk meg 2023 legszabadabb magyar emberét!

Magyarországon, ahol

• az emberi oktatási viszonyokért tüntető tanárokat leszélsőségesezik és a felszólaló diákot kiutálja az iskolája,
• a diáktüntetés résztvevőit könnygázzal fújják le a Karmelitánál,
• és komoly feltűnést kelt, hogy a fideszes médiaszemélyiség nyilvánosan kritizálni meri a fideszes oligarchák gazdagodását,

egyre nagyobb kockázatot vállal, aki kiáll a véleményéért, a saját vagy a közössége jogaiért, szabadságáért. Ezt a folyamatot próbálja ellensúlyozni a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) egyebek mellett azzal, hogy 2019 óta minden évben megkeresi és a Szabad-díjat adja azoknak a hétköznapi hősöknek – embereknek és közösségeknek –, akik a saját környezetükben a legtöbbet tették és teszik azért, hogy Magyarország igazságosabb és élhetőbb hely legyen.

A 2023-as Szabad-díj jelöltjeire idén tavasszal is az olvasók tehettek javaslatot. Közülük nyolcan maradtak versenyben a díjakért. A Szabad-díjat a TASZ szakmai zsűrije (Horváth Dorka - a BOOKR Kids alapítója, Kapronczay Stefánia - a TASZ stratégiai igazgatója, Marge - dalszerző-énekes, Miklósi Gábor - újságíró/444.hu, Molnár Áron (NoÁr) - színész és Nyáry Luca író, a WMN újságírója) ítéli oda.

Idén a TASZ különleges kategóriát is indított. Díjat kap a legszabadabb fiatal, aki példamutatásával, energiájával, lelkesedésével kiállt egy szabad, egyenlő és bátor országért. A pályázók közül az olvasók választhatják ki azt, aki ősszel a holland nagykövetség támogatásának köszönhetően egy hétvégét társaival Amszterdamban tölthet.

A közönségdíj nyertesére és a legszabadabb fiatalra szeptember 17-éig bárki szavazhat a szavazódobozban a cikk végén. A díjátadó, ahol az összes jelölt felszólal, szeptember 20-án, a terézvárosi 6Szín Teátrumban (Jókai utca 6) lesz 19 órakor. Jegyeket itt lehet vásárolni. A korábbi évek díjazottjait itt lehet megtalálni.

A Szabad-díj médiapartnere a 444.hu.

***

Buzás-Hábel Géza tanár, emberi jogi aktivista

Buzás-Hábel Géza tanár, emberi jogi aktivista, a Diverse Youth Network alapítója és vezetője. Szervezetével azért dolgozik, hogy a perifériára szorult társadalmi csoportokat segítse, munkájukkal elsősorban vallási és szexuális kisebbségek, illetve roma közösségek, nemzeti kisebbségek kiemelkedését és esélyegyenlőségét támogatják.

Géza romológia és pedagógia szakon végzett a Pécsi Tudományegyetemen, tanulmányai mellett romani nyelvet és roma nemzetiségi népismeretet kezdett el tanítani egy gimnáziumban. Három évig egy gyermekotthonban dolgozott. Több nemzetközi és hazai civil szervezet tagja vagy önkéntese volt: Tiranában például a Roma Active Albania szervezetnél dolgozott, ahol a cigányellenesség problémájával és emberi jogi oktatással foglalkozott, valamint egyetemi hallgatóknak tanított romani nyelvet. Emellett a Phiren Amencánál egy pécsi roma-zsidó projektben vett részt, ezután egy évig Brüsszelben képviselte a szervezetet. Géza mindig is hitt az alulról jövő kezdeményezésekben, a különböző közösségek és kisebbségek erejében és önrendelkezésében. Ez vezérelte akkor is, amikor társaival létrehozta a Diverse Youth Network-öt. Jelenleg többek között a kisebbségek nyelvhasználati jogaival szeretne foglalkozni.

A Diverse Youth Network legnagyobb kezdeményezése, hogy 2021. óta megrendezik a Freedom of My Identity Fesztivált és a Pécs Pride-ot. A rendezvénysorozat célja, hogy megjelenési lehetőséget és közös platformot teremtsen a pécsi nemzetiségeknek, vallási és szexuális kisebbségeknek. Célunk, hogy a helyi polgárok ne kirekesztő, széttöredező, hanem inkluzív közösséget alkossanak, ahol mindenkinek helye van vallástól, származástól függetlenül. A fesztivál egyfajta keresztérzékenyítést is megvalósít azzal, hogy sok kis csoport gyűlik össze, sok különböző ember ismerheti meg egymást. Az első Freedom of My Identity fesztivál zárórendezvénye, a Pécs Pride, az első pécsi és az első vidéki Pride volt Magyarországon.

Freekey (Csángó Dani - társalapító, participatív egyetemi oktató)

Ma Magyarországon több százezer ember él úgy, hogy fogyatékossága miatt állandó támogatásra, segítségre van szüksége. Csángó Dani közgazdász, stratégiai humán erőforrás manager, participatív egyetemi oktató, aktivista. 18 évvel ezelőtt egy autóbaleset miatt került kerekesszékbe. Dani is egyike azoknak, akiknek állandó támogatásra, segítségre van szükségük, ezt pedig Magyarországon csak intézményi keretek között kapná meg. Balesete után hamar szembesült azzal, hogy ha továbbra is teljes, önrendelkező életet akar élni, akkor ennek kereteit és azt a támogatást , amire ehhez szüksége van, magának kell megteremtenie. A Freekey társalapítójaként 2019 óta azon dolgozik, hogy a fogyatékossággal élők önrendelkezését segítse: személyi asszisztenciával lehetőséget teremtenek ahhoz, hogy ők irányítsák az életüket és állapotuktól függetlenül aktív, önrendelkező, teljes életet élhessenek.

A személyi asszisztencia nem ápolás, hanem egy munkaviszony a fogyatékos ember és asszisztense között. Fontos, hogy munkaviszony, tehát sem önkéntesek, sem barátok vagy családtagok nem tudják ellátni, ez a keret ugyanis kontrollt, kiszámíthatóságot és biztonságot jelent a fogyatékossággal élő számára még olyan esetekben is, amikor fizikailag akár semmilyen tevékenységet nem tud elvégezni. „Az, hogy ez egy szolgáltatás, amiért én fizetek, más keretet ad a kapcsolatnak. Ideális esetben kialakul egy baráti, bizalmi kapcsolat, de fontos, hogy ez az asszisztensnek a munkája, ismerni kell mindkét félnek határait.”

Sajnos itthon kevesen élnek személyi asszisztencia rendszerben, pedig sokaknak lenne rá szüksége. Az állam ezt a felállást egyelőre nem támogatja, nincs széleskörű kiépített gyakorlata, hiányzik a szaktudás és a jó felfogás, emiatt drága és bonyolult így élni. Pedig a személyi asszisztencia szélesebb körű elterjedése és támogatása állami kötelezettség lenne, ami már több európai országban is sikeresen működik, évtizedek óta. A szolgáltatás nem csak fogyatékos emberek tömegeinek biztosítaná az önrendelkezését, hanem a családjaiknak, barátaiknak is óriási segítséget jelentene, illetve a munkaerőpiacnak is hasznos lenne. Sok olyan fogyatékos ember és azok hozzátartozói megfelelő támogatással teljes értékű munkát tudnának végezni, de ennek hiányában sajnos teljesen kiesnek a munkaerőpiacról. Dani úgy érzi, nagy előrelépés lenne, ha az államon túl, a munkáltatók, befektetők fontosnak tartanák az inkluzivitást, segítenék azt, hogy minél több fogyatékos ember tudjon elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Ők ugyanis nem adományokra várnak, hanem szeretnének dolgozó emberek lenni, akiknek van helye egy munkahelyen és a társadalomban.

„Nem attól érzem magam fogyatékosnak, hogy kerekesszékben ülök, hanem attól, hogy a többségi társadalom nem tekint rám tagként, nem tudok teljes életet élni.”

Liebermann Márta – a Retropajzs Egyesület alapítója és vezetőségi tagja

Magyarországon a HIV-vel élőkkel szemben a társadalom, sőt sokszor még az egészségügyi ellátórendszer is előítéletes, elutasító. A betegségben érintettek társadalmi elfogadottsága évtizedek óta nem változik pozitív irányba, a legnagyobb problémát pedig a diszkrimináció és a betegséget övező tudáshiány jelenti.

Liebermann Márta 70 éves nyugdíjas, több mint 20 éve páciensaktivista, a 2020-ban megalakult Retropajzs alapítója és vezetőségi tagja, akit 23 évvel ezelőtt diagnosztizáltak HIV-vel. Amikor megtudta, sok érintetthez hasonlóan ő is úgy érezte, hogy a diagnózissal vége az életének. A sorstársaitól sok segítséget kapott, és erőt merített ahhoz, hogy ő is elkezdjen küzdeni azért, hogy a HIV ne egy stigma legyen, és az emberek elfogadással és ne félelemmel forduljanak az érintettekhez. Márta pedagógus, és talán ennek is köszönhető, hogy az edukációt és az érzékenyítést tartja a legfontosabbnak aktivista tevékenysége során. „A HIV esetében a lélek gyógyulása a legfontosabb. Azzal tudok hatni az emberekre, ha beszélgetek velük. Segítem az érintetteket, és érzékenyítem, az elfogadás felé terelem azokat, akik előítélettel állnak a betegséghez.”

Márta nagyon fontosnak tartja, hogy a HIV ne legyen tabutéma, sem az egészségügyben, sem az iskolákban, sem a szélesebb társadalomban. Évek során azt tapasztalta, hogy az érzékenyítéssel a legjobb eredményt az iskolákban tudja elérni, ugyanis a diákok a legfogékonyabbak rá. Sajnos ezt árnyalja, hogy a közoktatásban nagy problémát jelent a szexuális edukáció hiánya és az is, hogy egyre nehezebb bekerülni egy-egy intézménybe ilyen foglalkozásokkal, pedig edukációs programjának sikerét az is bizonyítja, hogy ahová bejutott, onnan számtalan alkalommal visszahívták.

Márta az edukáción túl a megelőzést tartja a legfontosabbnak, hiszen pontosan tudja, hogy a szűrővizsgálatok életeket menthetnek. A HIV megfelelő kezeléssel kontroll alatt tartható, a betegek teljes életet élhetnek, de ehhez szükséges, hogy a betegséget időben diagnosztizálják. Bár a szűrés mindenhol elérhető, az előítéletek és a stigmák miatt kevesen mennek maguktól, az orvosok pedig a tünetek alapján sokszor csak akkor diagnosztizálják a betegeket, amikor már késő. Márta munkájának elismerésére az is példa, hogy orvostovábbképzésbe is bevonták, hogy segítsen küzdeni az egészségügyi rendszerben a diszkrimináció és a tudáshiány ellen. Márta szerint bár a HIV kezelése orvosi sikertörténet, a HIV-vel élők társadalmi elfogadottsága, megítélése az elmúlt 30 évben szinte semmit nem változott. "Személyes megjelenésünkkel megmutatjuk, hogy ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más."

Mikepércsi anyák (Kozma Éva)

Bátor anyák, akik gyerekeik jövőjéért fogtak össze, szerveződnek és minden lehetséges eszközzel kiállnak a jogaikért. Ők a MIAKÖ vagyis a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület alapítói és mozgatórugói. Amikor megtudták, hogy a kormány kiemelt beruházásként a közvetlen környezetükbe telepíti a CATL akkumulátorgyárát úgy, hogy a helyiek nem szólhatnak bele a beruházásba, sőt tájékoztatást és információkat sem kapnak róla, azt érezték, muszáj tenniük valamit. Így indult az édesanyák összefogása a helyi közösségben. Első lépésként információkat gyűjtöttek és adtak egymásnak a beruházásról és arról, hogy milyen eszközökkel lehet fellépni ellene, majd elkezdtek szerveződni és ellenállni. Elérték, hogy a helyi és az országos közbeszédben is téma legyen a környezetvédelem és a kiemelt beruházások problémája, és felhívták az emberek figyelmét arra, hogy ami Debrecenben és környékén történik, azt nem hagyhatjuk szó nélkül.

Amikor kiállsz egy ilyen ügy mellett, támadásoknak és lejáratásnak is kiteszed magad. Azt kellett eldöntenünk, hogy mitől félünk igazán, a hatalomtól vagy attól, hogy a megépülő akkumulátorgyár tönkreteszi az életünket. Én jobban félek az akkumulátorgyártól” – mondja Kozma Éva az Egyesület tagja.

Éva úgy érzi, ki kell állnia a jövőért, a közösségért és azokért, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy fellépjenek a beruházással szemben. A háromgyermekes családanya akinek környezetvédelmi végzettsége is van a mérnöki mellett, a szakmai anyagokat igyekszik feldolgozni és a sajtóval tartja a kapcsolatot, de ebben az egyesületben, mindenki mindenes is, és beleteszi szívét lelkét, idejét és lelkesedését amibe csak tudja. Az anyák a legjobb dolognak tartják , hogy az ügy mentén kapcsolódtak, megismerték egymást, szövetséget alkothattak és számíthatnak egymásra a megpróbáltatásokban.

Az Egyesület tagjaival együtt azon dolgoznak, hogy minden lehetséges információt kiderítsenek a beruházás részleteiről, napirenden tartsák a témát a hírekben és a közéletben, és végső soron megakadályozzák a káros beruházást. „Mi lesz azokkal, akikhez nem jut el az információ? Akiknek fogalmuk sincs arról, mi vár rájuk az akkumulátorgyár miatt?” – ezek a kérdések mozgatják leginkább a mikepércsi anyák összefogását A küzdelmük még messze nem ért véget, de nem adják fel, hiszen a családjuk és a közösségük jövője és egészsége a tét.

Dr. Papócsi-Réthy Katalin - Free pékség

Katalin háromgyerekes anyuka, 2015-ben vágott bele vállalkozásába, a Free – Gluténmentes pékségbe, ami az évek során már jóval több lett egy sima gluténmentes pékségnél. Az ötlet akkor született, amikor középső gyerekéről kiderült, hogy gluténérzékeny. Annak érdekében, hogy lánya is finom és tápláló pékárukat ehessen, Katalin elkezdett otthon kísérletezni, több tucat receptet kipróbált és hónapok elteltével ezekből végül kiválasztotta azt a párat, amivel családi-baráti vállalkozásként megnyílt a Fény utcai üzletük. „A Free elsődleges üzenete az volt: attól még, hogy valaki gluténérzékeny, lehet teljes az élete, fogyaszthat minőségi pékárukat.”

Katalin világ életében empátiával, elfogadással állt másokhoz, és mindig próbált segíteni ott, ahol szükség volt rá. Saját vállalkozásban is ez vezérli: a Free megnyitása óta törekszik rá, hogy olyan embereket is integráljon a csapatba, akik a munkaerőpiacon vagy az életben valamiért perifériára szorultak és más munkáltató nem foglalkoztatná őket. Szerinte a pékségben dolgozni, sütni, valami finomat létrehozni, amivel mosolyt csalhatunk az emberek arcára egyébként is egy különleges élmény és az alkotás ereje felszabadító. Úgy érezte, hogy amellett, hogy segít elhelyezkedni nehéz helyzetben lévő embereknek, ez a fajta munka egyébként is alkalmas arra, hogy pozitív hatással legyen azokra, akik frusztráltnak, tehetetlennek érezhetik magukat az adott helyzetben.

A Free-ben Katalin már a kezdetektől foglalkoztatott súlyos betegséggel küzdőket, de így került a csapatba egy gyermekotthonból érkezett roma fiú, aki az itteni munka mellett végezte el a szakácsiskolát. Ő azóta már séf, de a Free-ben töltött két év meghatározó mérföldkő volt az életében. Katalin együtt dolgozik a Menedék Egyesülettel, akiken keresztül fogad menekülteket, nehéz helyzetben lévőket a munkatársak közé. Dolgozott már a pékségben két évig egy etióp édesanya is, aki bőrszíne és származása miatt máshol nem kapott munkát, és ukrán háborús menekült anyáknak is nyújtottak segítséget.

A háború kitörésekor három ukrán családot fogadtak otthonukba, azóta pedig két ukrán édesanya dolgozik állandó munkatársként a Free-ben. A pékség nemcsak megélhetést jelent ezeknek az embereknek, hanem ennél sokkal többet: felkarolják, befogadják őket és egy biztonságos közeget biztosítanak számukra. Segítik őket a mindennapos boldogulásban is, ha például albérletet keresnek vagy orvosi ellátásra van szükségük. Katalin fontosnak tartja, hogy a fiatalokat is támogassa, ezért 16 éves kortól foglalkoztatnak diákokat, ezzel segítve a pályakezdésüket. Náluk a diákok az érezhetik, hogy értékesek, fontosak ez pedig egy első munkahelyen megadja nekik azt az önbizalmat és magabiztosságot, amivel később könnyebben tudnak boldogulni az életben. Hisznek a pékség szemléletformáló erejében is, ugyanis itt megtapasztalhatják, hogy milyen különböző vallású, származású, bőrszínű emberekkel együtt dolgozni, ez pedig elfogadásra és empátiára tanítja őket.

Szilágyi Kitty – óvodapedagógus

Nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi egy-másfél év az oktatási tiltakozásokról szólt. Az oktatás szereplői együtt, minden eszközükkel küzdöttek egy jobb oktatási rendszerért és azért, hogy a kormány valós oktatási reformokat vezessen be, ne pedig látszatintézkedésekkel és jogcsorbító törvényekkel betonozza be a rosszabb oktatást.

Szilágyi Kitty óvodapedagógusként úgy látja, hogy ma Magyarországon nincs jövőképe az oktatásnak, ennek ellenére ahelyett, hogy kilépne a rendszerből, mindent megtesz azért, hogy jobbá tegye az oktatás jövőjét. Egyike a kevés 30 év alatti pedagógusoknak, és bár a pedagógusi életpálya az utóbbi évtizedekben drámaian elveszítette a vonzerejét a fiatalok számára, Kitty folyamatosan tanul, képezi magát, hogy minél jobb legyen a szakmájában és ezáltal minél többet tudjon adni a gyerekeknek, kollégáknak és a rendszernek is. Az utóbbi években tanult kommunikációt (EMK), mozgásterápiát, elvégzett egy intézményvezetői képzést is és jelenleg is gyógypedagógiai képzésen vesz részt. „Nagyon sokat számít, hogy az ovi, ahol dolgozom, biztonságos védőhálót nyújt számomra, egy olyan támogató környezetet jelent, ami megerősít abban, hogy van még miért küzdeni és fejlődni.”

Kitty 2022. óta aktívan részt vesz az oktatási tiltakozásokban, tavaly tavasszal óvodájának sztrájkbizottsága élén egyeztetett az önkormányzattal, azóta pedig már ő az egyik felelőse a budaörsi óvodák sztrájkjának. Rengeteget dolgozik azért, hogy összeszervezze a helyi közösségek tiltakozását és segítse a tiltakozásokkal kapcsolatos információáramlást. Részt vesz az oktatásért indult civil összefogásban és megalapította a Dialógus az Oktatásért kezdeményezést, amely már több településen elindult. Tüntetéseken is vállalt már felszólalást, ugyanis Kitty számára alapvető fontosságú, hogy kiáll és elmondja a véleményét, ezzel képviselve azokat a kollégáit társait és a gyerekeket, akiknek nincs lehetőségük megtenni ugyanezt. „Változást ugyanis csak úgy lehet elérni, ha minél többen felszólalunk és kiállunk az érdekeinkért, kiállunk a gyermekek jogaiért.”

Zebraszerda (Kállai Kornélia)

Kállai Kornélia tanár, háromgyerekes szülő, a Zebraszerda-mozgalom alapítója. Bár maga is pedagógus, sosem tanított a közoktatásban, így elsősorban gyermekein keresztül tapasztalja meg a magyar oktatási rendszer hibáit és hiányosságait. Évek óta részt vesz az oktatással kapcsolatos tüntetéseken, figyelemmel kíséri a pedagógusok megmozdulásait. Korábban is megosztotta véleményét közösségi oldalán, és saját eszközeivel próbált kiállni a számára fontos ügyért. Tavaly ősszel úgy érezte, hogy tüntetéseknek, tiltakozásoknak nincs jelentős társadalmi támogatottsága, mert egy szélesedő társadalmi csoport helyett mindenki csak a saját közösségéhez tud eljutni, folyamatosan tüntetésekre járni pedig hosszú távon még ennek a csoportnak is fenntarthatatlan. Ezért elkezdett egy olyan eszközt keresni a szolidaritásra és a véleménynyilvánításra, amellyel olyan emberekhez is el tud jutni, akik nem értenek egyet vele vagy nem is foglalkoznak a problémával.

Így kezdődött a Zebraszerda, ami indulása óta már mozgalommá nőtte ki magát és szerte az országban csatlakoznak hozzá civilek. Kornélia január óta minden szerdán reggel kint áll Budafok egyik forgalmas kereszteződésében és transzparenseivel hívja fel a csúcsforgalomban közlekedő autósok és gyalogosok figyelmét az oktatás problémájára. „Azért csinálom, mert muszáj kilépnünk a saját buborékunkból, ugyanis csak így juthatunk el szélesebb társadalmi rétegekhez.” A demonstrációban hétről hétre egyre többen csatlakoztak hozzá, alternatív megoldását pedig Facebook-csoportokban is elkezdte megosztani, hogy minél több kereszteződésben lássák az ott áthaladók: Tanár nélkül nincs jövő. A Zebraszerda egyszerű, de hatékony eszköz a tiltakozáshoz: nem kell még csak órákat sem kint állni a kereszteződésben szerdánként, hiszen akár kutyasétáltatás közben vagy munkába menet meg lehet várni két-három piros lámpát, és már így is eljut az üzenet olyanokhoz, akikhez más módon nem érhetnénk el. Mostanra az országban nyolc településen, közel harminc kereszteződésben láthatjuk szerdánként a mozgalomhoz csatlakozókat.

„Úgy készülök, hogy 2026-ig minden szerdán ott fogok állni a zebrán” – mondja Kornélia a Zebraszerdával kapcsolatos terveiről.

Zsiga Melinda – kétszeres világbajnoki bronzérmes kick-box bajnok, edző

Világéletében sportoló szeretett volna lenni, mert úgy érezte, akkor szeretni fogják az emberek. Melinda roma származású állami gondozottként nőtt fel, családról családra adták, egész életében azt élte át, hogy senki nem szereti. A sport lett az élete, mindig hajtotta a bizonyítási vágy, mert meg akarta mutatni, hogy a sportban ő a legjobb, hogy ő is ér annyit, mint egy fehér ember.

Az évek során számtalan alkalommal megtapasztalta, hogy a többségi társadalom nem tekint rá egyenjogúként, származása miatt rengetegszer visszautasították, akár egy állásra vagy egy albérletre pályázott. Melinda mondhatja magáról, hogy jemeni, arab, félvér, az emberek bármilyen származásúnak hamarabb elfogadják, mint romának. Óriási problémának látja, hogy ma Magyarországon függetlenül attól, hogy mennyire tanult, művelt, tiszta és rendes vagy, a roma szó hallatán az emberek egyből negatív tulajdonságokra és személyiségre asszociálnak, így pedig lehetetlen, hogy roma származású ember bármikor egyenlő esélyekkel induljon.

A sikerei ellenére is a mai napig küzd azért, hogy roma származású nőként komolyan vegyék a sportban. “A tiszteletet kiérdemelni kell és nem kikövetelni, ez a nehéz benne.” Most edzőként és emberként is mindent megtesz azért, hogy az, amit átélt, mással ne történhessen meg. Egyre többször szerepel a nyilvánosságban, sokszor hívják motivációs előadást tartani hátrányos helyzetű gyerekeknek. Ezeket az alkalmakat arra szeretné használni, hogy erőt adjon a hozzá hasonló helyzetben lévőknek. Az előadások és a közvetlen találkozások során érzi leginkább, hogy a társadalom mennyire kirekesztő a roma származású vagy éppen állami gondoskodásban élő gyerekekkel, pedig nekik lenne igazán szükségük arra, hogy valaki megmutassa: ki lehet törni ebből a rendszerből.

Melinda úgy érzi, az ő történetével és még sok hozzá hasonló történettel lehetne érzékenyíteni a társadalmat: megmutatni mindenkinek, hogy az emberek származástól függetlenül lehetnek sikeresek, értékesek, szerethetők.

***

A TASZ Fiatal Szabad-díj kategóriájának jelöltjei

ADOM Diákmozgalom

Az Alternatív Diákközpontú Oktatásért Mozgalom 2014-ben alakult Független Diákparlament néven, az Országos Diákparlament alternatívájaként. Szakmai javaslatcsomagokkal, egyeztetéssel és az aktivizmus eszközeivel küzdenek a magyar oktatási rendszer megújításáért. Hisznek abban, hogy minden diáknak joga van egy modern, diákközpontú, esélyteremtő oktatáshoz. Küldetésük, hogy megszüntessék a megkülönböztetést, a túlterhelést és az elnyomást a magyar oktatási rendszerben. Egyik legnagyobb sikerüknek a 2022. október 23-i tüntetést tekintik, ahol 85 ezer emberrel együtt, álltak ki egy jobb oktatási rendszerért. Jövőre ünneplik a szervezet 10. születésnapját, ezzel az ADOM a rendszerváltás óta leghosszabb ideje működő diákszervezet, amely politikai pártoktól független. A fiatalok szakmai rendezvénysorozattal készülnek és most először megrendezik az ADOM Fesztet is. Szeretnénk, ha szervezetünknek nem kéne léteznie. Ha azokat a problémákat, ami ellen küzdünk a kormány megoldaná, és nem lenne szükség a mi munkánkra. Szeretnénk, ha a gyerekeinknek már nem kellene tüntetni egy jobb oktatási rendszerért.

Egységes Diákfront

„Fizessétek ki a tanárainkat!” – hangzott az Egységes Diákfront egyik első követelése a döntéshozók felé. Az Egységes Diákfront mintegy válaszként született meg a korábbi, Budapestet lefedő, a hídfoglalásokat szervező csoportok országos méretűvé szélesedésére; célja pedig az, hogy platformot adjon, és kiterjessze a diákok egymás közti szolidaritását. Tüntetésekkel, mobilizálással, élőlánccal hívják fel a figyelmet az oktatás jelenlegi helyzetére.

Horváth Bence

Horváth Bence a Greenpeace Magyarországnál és a Magyar Természetvédők Szövetségénél kezdett el aktivistaként, majd később munkavállalóként dolgozni egy élhetőbb és fenntarthatóbb jövő kialakításán. Jelentős szerepet tölt be a hazai zöld szervezetek, közösségek életében: idén ő volt az Környezetvédő Civil Szervezetek Országos Találkozójának egyik főszervezője. Bence legfőbb célja, hogy mindenkit, de különösen a fiatalokat arra ösztönözze, hogy beletörődés helyett szólaljanak fel, alakítsák ők a jövőjüket és álljanak ki a közvetlen környezetük és közösségük védelmében. Hisz abban, hogy a sokszor használt „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” mondás tényleg tekinthető a környezetvédelem alapjának, hiszen lokálisan lehet valós eredményt elérni egy nagyobb globális cél érdekében. Bence célja, hogy egyfajta társadalmi kapocsként kösse össze a szakértőket, a polgárokat és a természetet, és alakítsa ki azt a működést, amiben mindenki érdekeit figyelembe véve a leginkább jót tehetünk a természetnek. Hiszen, ha a természetnek jó, akkor biztosított hosszú távon az élhető és egészséges jövőnk.

Iváncsik Fanni

A fiatal roma közösség meghatározó szereplője, hangos feminista aktivista. Fanni ambiciózus fiatal roma nő és közösségszervező. Jelenleg még egyetemi tanulmányait végzi, de már most a fővárosi roma közösség meghatározó tagja, szervezője. Szervezett már Ifjúsági Roma Konferenciákat, volt közösségszervező a Civil Kollégium Alapítványnál, a Romaversitas Alapítványnál részt vett a Roma Történelmi Hónap elindításában, az Omara munkásságát feldolgozó Offbiennálé programsorozatban. Számos szférában kipróbálta magát (vállalati, civil szektorok), jelenleg a Józsefvárosi Önkormányzat Közösségi Részvételi Irodájánál dolgozik.

Pankotai Lili

Pankotai Lili tavaly egy budapesti diáktüntetésen a közoktatás állapota ellen tiltakozó slamet mondott. Másnap iskolája nyilvánosan elhatárolódott tőle, majd ezt követően a diáklány folyamatos érzelmi nyomás alá került. Olyan pszichológiai hadviselést folytatott ellene az osztályfőnök és az igazgató, hogy kénytelen volt eljönni az iskolából az érettségije évében. A fiatal lány ahelyett, hogy csendben maradt volna, mindannyiunk számára példát mutatott: továbbra is bátran felszólal az oktatás tragikus helyzetével kapcsolatban.